Kolodko szobrai nem hódítanak teret és nem versenyeznek a várossal.
Nem kiáltanak jelentés után: megjelennek és ott maradnak.

Nem hatalmi szóval, hanem az emberek kíváncsisága és törődése révén.
Ezek az alkotások megnyitják a teret az emlékezet,

a játék és a felismerés előtt.